Figyelem!

Tudtad? A diafilm története

A DIAVETÍTÉS TÖRTÉNETE*

A technika, avagy a vetítőgép fejlődése

 

A vetítés, a falon megjelenő árnyképek szemlélése nem új találmány, a kínaiakés a keleti népek már évezredekkel ezelőtt szórakoztatták egymástárnyjátékokkal, árnyakat vetítő tárgyakkal.

A legelső európai optikaimegfigyeléseket, melyek már a vetített képet előlegezték meg Roger Bacon (1210–1293)végezte el egy tükörrel, mikor kísérletként árnyékot vetített szobája falára.

A vetítés alapja a fénysugarak egyenes vonalú terjedése, ennek képformáló hatásátLeonardo da Vinci (1452–1519) alkalmazta sötétkamrájánál, a camera obscuránál.

                   


A sötétkamra belső falára vetített képfényerejét és rajzát Giacomo Della Porta (1541–1615) azzal fokozta, hogyelőször helyezett gyűjtőlencsét acamera obscura nyílásába.

Athanasius Kircher (1601–1680) jezsuitapáter, fizikus és csillagász készítette az első diavetítőt: fényforrásthelyezett el a sötétkamrában, megteremtve ezzel az első laterna magicát, vagyis a „bűvös lámpát”.

                         




Magyarországra az első, máig is épségbenmeglévő laterna magicaa Rákóczi-szabadságharc idején került a sárospataki református kollégiumba.

 

 

Ezeneszközökkel vetített képeket akkoriban üveglemezekrefestették. A színes képek festésével manufaktúrákban mesterek egész sorafoglalkozott, de gyakran a tanárok vagy a diákok készítettek saját magukszámára szemléltetőanyagokat.                          (A fennmaradt egykorú diaképek jelentőscsoportja az ókori világ hét csodáját mutatta be.)

 

Nagy lendületet adott a diavetítés fejlődéséneka XIX. század közepén a fényképezés feltalálása (Nicepe és Daguerretalálmánya 1838.), majd a század második felében a villamos világítás és azizzólámpa felfedezése (Edison). Ezzel párhuzamosan fejlődött az optikaieszközök készítése is.

 

A diavetítésben a forradalmi változástaz 1930-as évek hozták meg. Ekkor kezdték sorozatban gyártani az elsőkisfilmes fényképezőgépeket. Az ősi Leicát 1914-ben alkotta meg OscarBarmack. Ez a szerkezet már cellulóz filmmel működött amozifilmtechnikából átvett 35 mm széles, két oldalán perforált szalaggal, melynekszabadalmaztatója Edison volt.

A hazai kereskedelemben az 1940-es évekelején jelentek meg a sorozatban készült első tekercsfilm diavetítők. Az1950-es évek elején a film-diapozitívok végleg kiszorították az üveglemezeket.

 

A diafilmtekercsek eleintekizárólag cellulóz-nitrátból készültek. Tűzveszélyessége miatt afotókémiai ipar folyamatosan kísérletezett az ún. biztonsági filmekelőállításával, így 1953-tól már a nem gyúlékony cellulóz-acetátrakészültek a felvételek.

 

A lángmentes film bevezetése tettelehetővé az 1953-54-es évtől a Lemezárugyár  mesevetítőjének (avagy a kis „púpos”)megjelenését. Ez a kis családi vetítőgép az 1980-as évek elejéig kereskedelmiforgalomban volt, de ezt követően a gyártósort sajnos megsemmisítették. 

 

A kis „púpos” gyártásánakmegszűntetésével a diavetítő ellátás folyamatos problémákba ütközött. Máramegoldódni látszik a helyzet: A Regio Játéknagykereskedelmi Kft sajátszerszámot készíttetett és maga gyártat diavetítőt (Kínában). Ezzel a maiesztétikai és minőségi igényeket is kielégítő készülékkel a hazai diavetítőellátás újra biztosított.

 

Érdekesség: A diavetítés és amikrofilmtechnika érdekes alkalmazásáról ír a francia Patrice Dagron(1812–1900) fényképész és feltaláló, 1871-ben megjelent Poste per pigeon voyagenis (Galambposta)című könyvében leírja, hogy az 1870-es francia–porosz háború idején a körülzártPárizsból léghajón megszökve, postagalambokkal küldte a híreit: tizennyolcerősen kicsinyített felvételt tartalmazó kollódiumos réteget választott le azüveglapról, majd ezeket a lehúzott hártyákat összesodorva a madarak szárnya alárejtette. 1870. decembere és 1871. januárja között 115000 hírt, újságcikkettudott így továbbítani. A mikrofelvételeket megérkezésük után szétsodorvaüveglemezek közé fogva vetítővel olvasták és másolták a párizsiak.

 

2. A diavetítésalkalmazásának történetéből

 


 

A XVIII.–XIX. században az optikáraépülő újfajta látványosságok lassan kiszorították a képmutogatót. A festettvásznak helyét a „világpanoráma” foglalta el. A panorámás bódébannagyítóüvegen keresztül képek voltak láthatók, melyek nevezetes városokat,eseményeket, gyilkosságokat és kivégzéseket mutattak be. A vásári látványosságokköre és tematikája évről-évre más aktuális képekkel bővült.

 

A XIX. század nyolcvanas éveiben avilágpanorámát a sztereóképek szemlélése váltja fel. A sztereoszkóponlátható térhatású képek ugyancsak érdekes, izgalmas eseményeket ábrázolnak. Újdonságkéntmegjelenik a képeket kísérő rövid felirat

 

A XX. század elejére a diavetítéskiszorul a vásári látványosságok köréből és az állókép az oktatás és anépnevelés egyik tudatos pedagógiai szemléltető eszközévé válik. Ez akorszak a diavetítés első ma már klasszikusnak tekinthető „virágkora”.

 

Az Uránia

 

A XIX.–XX. század fordulóján működöttBudapesten egy tudományos ismeretterjesztő egyesület Uránia néven.(Tevékenységéhez kapcsolódva épült meg az Uránia Tudományos Színház) 1911-benmegjelent katalógusában 40.000 diaképet ismertetett.

 

A falusi lakosság körében kezdte megismeretterjesztő munkáját 1926-ban a Falu Urániájának nevezett társaság. Azismeretterjesztő munka a mezőgazdasági ismereteken túl gondot fordított ahazafias és valláserkölcsi nevelésre. Sikeresek voltak a magyar történelemeseményeit, híres személyeit ismertető vetítései.

 

Érdekesség:Több mint 1600 településen mutatták be a MagyarGolgota című irredenta előadást, mellyel az volt a céljuk, hogy felrázzák afalvak lakosságát az ország megcsonkításával szemben támasztott közömbösségből.

 

3. A nagyiparidiafilmgyártás kezdetei a II. világháború után

 

A nagy sorozatban megjelenő diakópiákat aMagyar Fotó Állami Vállalat Dia-osztálya készítette 1948-tól, elsősorban azakkoriban szép eredményeket felmutató szabadművelődés vetített képeselőadásainak illusztrálására.

 

A Népművelési Minisztérium 1954 őszéna Magyar Fotó Dia-osztályát megszüntette, és jogutódjaként megalapította a MAGYARDIAFILMGYÁRTÓ VÁLLALATOT (MDV). Eredetileg azzal a céllal hozták létre azúj gyártót, hogy elsősorban a Társadalom és Természettudományi IsmeretterjesztőTársulat megrendelésére ismeretterjesztő előadásaihoz, népművelésimunkához, a politikai és tömegszervezeti agitációhoz valamint a közoktatásszámára nagy sorozatban készítsen diafilmeket. Ezzel a tevékenységgel párhuzamosan– a lángmentes filmnyersanyag bevezetésével (1953.) – megkezdődött amesediafilmek nagyarányú gyártása.

 

A fokozatosan kialakuló új műfaj, atelevízió megjelenése előtt a házi mozi szinte kizárólagos formája volt. Atelevízió megjelenése az 1960-as évek elejére csökkentette a diafilmeknépszerűségét, átmeneti visszaesés után azonban az 1970-es évek közepétől azolvasók újra érdeklődni kezdtek a nem hagyományos, nem könyv típusúdokumentumok iránt …

 

1994-ben az MDV-tprivatizálták, így jött létre jogutódja, a ma is működő Diafilmgyártó Kft.

 

Ismeretterjesztő diafilmek

 

Az ismeretterjesztő diafilmeket az1950-es évek elején minden más korabeli médiához hasonlóan, a napi politika szolgálatába állították.A korra jellemző címek:  Rákosi Mátyás harcos élete, Asszonyok,lányok gyertek traktorosnak, Tavasz a kolhozban, Termeljünk több tojáststb. A magyar történelmet feldolgozó összeállítások között ilyen diafilmekettalálunk: A Magyar Vöröshadsereg1919-ben, Május 1. – a dolgozók harcos ünnepe stb. Az említett témákmellett a művészet és irodalom jeles alakjait, emlékeit is bemutatták, valamintszámos földrajzi film is készült, pl. Széchenyi Zsigmond Afrikai vadászúton (1963) című munkája alapján.

             

 

Érdekes vállalkozásként tarthatjukszámon a Diahíradó műfaját. Célja a gyors politikai, gazdasági ésideológiai tájékoztatás volt. A híradófilmek nagy része a sport területérőlkészült, pl. az 1953-as angol–magyar futballmérkőzésről, az 1955-ös budapestiműkorcsolyázó európabajnokságról. 

              

 

Iskolai oktatódiák

Az ötvenes évek elején több mint háromszáztantárgyi képsorozat készült biológia, földrajz, történelem és irodalomtárgykörben. A képsorokhoz bőséges információt tartalmazó kísérőszövegetés módszertani útmutatót mellékeltek. Az MDV fennállásának 50 éve alattcsaknem 6000 filmet készített.

 

Mesediafilmek

A mesediafilmek a műfaj jellemződarabjai, lényegében nálunk egyet jelentenek a „diafilm” fogalmával. Gyártásuk kezdetekor31 jelezte az induló választékot, az ötvenes évek végére elértéka 200 címet. Ekkorra elkészültek a mese- és ifjúsági irodalom klasszikusaitfeldolgozó adaptációk.

 

A magyar rajzfilm klasszikusainem csak nevüket adták a diaváltozatokhoz, hanem maguk is rajzoltak olyanképsorozatokat, melyek csak diafilmként láttak napvilágot (pl. Macskássy Gyula–DargayAttila Jancsi és Juliskaája vagy RichlyZsolt Harcsabajusz kapitánya).

 

Az ifjúsági regényekdiaváltozatai ugyan időnként esztétikai kérdőjelet vetnek fel (az erős éskényszerű tömörítés miatt elvész az eredeti mű varázsa), ugyanakkor pl. alegnagyobb hazai „képregénygyáros” Zórád Ernő Gulliver, Don Quijote, Koldus és királyfi, Münchhausen címűdiafilmjei – hogy csak néhány kiragadott példát említsünk az 1955–58 közöttiévekből – ízlésesen és nagy szakmai rutinnal megoldva közvetítik az eredetiirodalmi művek hangulatát.

 

Az 1970-es évek közepétől az MDV újmódon igyekezett továbbfejleszteni tevékenységét. A szerkesztők tudatosantörekedtek arra, hogy a mesediafilmeket az esztétikai nevelésszolgálatába állítsák. Így főképp olyan irodalmi alkotások kerültekfeldolgozásra mint Weöres Sándor, Kassák Lajos, József Attila stb. gyermekversei,Andersen és Benedek Elek meséi, melyek szövegcsonkítás nélkül válhattaka képek kísérőszövegévé.

 

Grafikailag is változatosabbalkotások születtek; a hagyományos tempera és aquarell képek mellett egyrenagyobb számban jelentek meg más technikák (kollázsok, textilképek, bábfigurákstb.). Könyvillusztrátoraink legjobbjai is helyet kaptak az alkotókközött, így egyre gyakrabban olvashattuk az impresszum adatok között Kiss Ilona, Háy Ágnes, RéberLászló, Gyulai Líviusz, Zsoldos Vera, Heinzelmann Emma és mások nevét, mintegy rangot adva akiadványoknak.

 

Bíró Ferenc tanulmánya úgyfejeződik be, hogy lezárult egy korszak...

 

*Szemelvények, idézetek Bíró Ferenc tanulmányából.Eredeti változat a Diafilmtár címűCD-Rom kiadványban olvasható (Arcanum Kiadó – www.arcanum.hu)Egyéb érdekességeket találhatnak, sőt mintegy 100 korabeli diafilm teljesváltozatát megtekinthetik a www.diafilmmuzeum.hucímű weboldalon, mely az OSA gondozásában működik (www.osaarchiv.org)


2014-ben a 60. születésnapunkat ünnepeltük, avagy cégünkjelene

De valóban lezárult volna egy korszak?

 

Az oktatás területén ma már valóban teretnyer a korszerű számítógépes technika, a projektor.

 

A szalagos diafilmek esetében azonbanvégképp nem lehet egy korszak végéről beszélni, sőt. Manapság határozottanérzékelhető egy széles réteg ellenérzése az őrült, vad és erőszakos, villódzóés hangos tévéfilmek, számítógépes játékok iránt – elindult egy tudatos  visszafordulása a hagyományos értékekhez,így a diafilmekhez is.

 

Tudjuk, hogy a mozgóképet, aszámítógépeket nem lehet számításon kívül hagyni, vagy kiiktatni gyermekeinkéletéből – nem is ez a cél. Jól megférnek egymás mellett. De hisszük,(mint sokan mások) hogy a kisgyermekek igényeit még ma is sokkal jobbankielégíti a meghitt hangulatú, állóképvetítés, amikor a mama ott ül mellette,az ő kedves hangján szólal meg a mese, és a kicsi bármikor megállíthatja azeseményeket, kérdezhet – hogy a saját ütemében dolgozhassa fel alátottakat/hallottakat. Diázni ma is jó – egyre többen vallják!

Szalagos diafilm kínálatunkban ma is több mint 250 féle cím található, de évről évre – közkívánatra – újra forgalomba hozunk néhány régi kedves diafilmet. Újdonságokkal is igyekszünk szolgálni: 2003-ban A kis Mukk történetét újrarajzolta egy fiatal grafikusnő, Gondos Mária, 2004-ben pedig egy teljesen új történet kerül diaváltozatban is a boltokba: a Bogyó és Babóca sorozat egyik epizódja, melynek írója és rajzolója : Bartos Erika. Majd 10 éves szünet után ezen címekkel indult el újra az új diafilmek kiadása. Ma már évente 3-4 új mesét is megjelentetnünk diafilmen. A Bogyó és Babóca sorozatnak mára már 4 epizódja kapható, de Bartos Erika írt számunkra két mesét is, melyek csak diafilmen jelentek meg (Kisvonat a Mohavölgyben, Biciklitúra a Pipitér-szigetre). 2007-ben készült egy mondóka gyűjtemény 3 fiatal  MOME növendék rajzaival ( Megértett a meggy),  és kiadtuk A szépséges királykisasszony című Esze Dóra mesét Radnóti Blanka grafikáival. 2008-ban csatlakozott a rajzolóink közé Mezei Ildikó, aki Döbrentey Ildikó Kismarkoló című meséjét álmodta diafilmre. Szalay Györgyöt A három kismalac című népmese illusztrálására kértük fel, majd ennek sikerén felbuzdulva a Sün Balázst rajzoltattuk meg a tehetséges grafikussal.

Berg Judit Maszat sorozatából is megjelentettük két epizódot diafilmen (Doktor Maszat, Maszat a tanyán), 2012-ben pedig kiadtunk Kállai Nagy Krisztina rajzaival egy Kicsik Bibliája című diafilmet, valamint egy 3D-s diafilmmel is megpróbálkoztunk (Farkastanya).

Nemrég Lackfi János (Az elefánt reggelije, Hófoltmese),  Finy Petra (Az ovi-ügy), Hohol Ancsa (Terka a piacon), Both Gabi (Az álomgubók),  Várszegi Adél (Raptormese), Tarján Veronika (Kuruttyoló Békakirály) is felkerültek szerzőink neves és népes táborába.

A jubileumi 60. év elteltével is nagyszerű művekkel készülünk. Új filmjeinket szeptemberre jelentetjük meg, a részletekről a későbbiekben természetesen híradással leszünk.