Andó Mária

(Bárna, 1949.03.15 – ) grafikus

Első diafilmjét, A kőszívű ember fiait 1979-ben készítette. A terjedelmes Jókai regény feldolgozásához 105 képkockát rajzolt meg.

1981-ben került kiadás a Pinokkió kalandjai, ezt követően pedig több bibliai témát feldolgozó diafilm illusztrálására kapott megbízást. 1982-ben két cím, Az özönvíz és a Sámson és Delila jelent meg, 1984-ben a Dávid és Góliát.

Életútja

A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mestere: Raszler Károly. 1977-ben elnyerte az Ady-évforduló pályázat első díját. 1978-ban SZOT pályázati díjat nyert. 1979-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott. Budapesten rajztanárként működött, majd Petőfibányán telepedett le. Első kiállítását 1978-ban, Salgótarjánban rendezte. Csoportos tárlaton vett részt 1978-80 között többször a Műcsarnokban, 1980-ban Bécsben. Műve található a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.

Egy 1984-ben Hatvanban rendezett kiállítás katalógusában a következő méltatás jelent meg róla:

„..erős hivatástudata, sőt nem használunk túlzó kifejezést, ha azt állítjuk: küldetéses művész. Valahonnan nagyon belülről, a lélek legtitkosabb tartományaiból építkezik. Bár foglalkoztatja Őt – nem is kevéssé – a körülötte lévő világ sok gondja, s bár e kérdésekben határozott és karakteres álláspontja van, mégsem a közélet érdekli, hanem művészi önkifejezésének gazdagítása, elmélyítése. Korábban igényes metszeteket, karcokat (tehát sokszorosított nyomatokat) ismertünk Tőle (s ezekkel is jeles sikereket aratott). Az utóbbi években munkamódszere egyszerűsödött, puritánabb lett, azt is mondhatnánk: ősibb. Csak rajztollat fog a kezébe, így a technika (persze látszólag) a legegyszerűbb: rajzol, fekete vonalakkal, vonalkötegekkel, vonalrendszerekkel. Sok-sok témát dolgozott fel, elsősorban olvasottsága okán szépirodalmi élményeiből táplálkozva, s az utóbbi években a Biblia örökérvényű történetei foglalkoztatják. Nem illusztrációkat készít (de persze ekként is alkalmazhatók volnának), hanem – mint jeleztem – nagyon belülről töltekező szuverén rajzokat, ahol az átéltség és a fantázia találkozik briliáns rajzkészségével, rajztudásával. Vonalai jellemzően tűnékenyek, alig észlelhetők, ritkán vastagodnak, s válnak erőteljesebbé, mégis e finom rajz-rendszere és rendje erőteljesen hat művei szemlélőjére. Korábban már azt állítottam Róla, hogy ha valakire, akkor Rá igaz a rajzművész megjelölés. Újabb kiállítása erről győz meg ismét minket.” (Antikvarium.hu)

Díjak, elismerések:

1977: Ady-évforduló pályázat I. díj 1978: SZOT-pályázat I. díj 1979: Derkovits-ösztöndíj