Kele

„Elmúlt a nyár. A békák, kígyók, gyíkok eltűntek, a szöcskék és sáskák megfogyatkoztak – elfogyott az élelem, hát indulni kell. A gólyacsapat már együtt van. Mindenki érzi a messzeség hívogatását. Csak egyikük válik ki a csapatból, egy öreg gólya, Kele. Egyedül ő nem érzi a messzi tájak hívogatását: mert sajog a szárnya, lázas a teste.”

Kele a fáradt, idős és beteg gólya nem repül el társaival a meleg Afrikába. Megtalálják a tanya gazdái, magukhoz veszik és meggyógyítják. Kele barátságot köt a tanya kutyájával és szamarával.