(Budapest, 1971. május 18. – )

költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós.

Két diafilm fűzik a nevéhez, a 2013-ban megjelent Az elefánt reggelije című mese, mely egy szófordulatokban és humorban gazdag történet, valamint a 2014-ben megjelent Hófoltmese, mely egy mélyebb gondolatokat is megfogalmazó nagyon kedves írás az örök barátságról.  A rajzokat az előbbihez Kállai Nagy Krisztina, az utóbbihoz Benedek Virág készítette.

Életútja

Irodalmár családba született, édesanyja Mezey Katalin író, költő, szerkesztő, édesapja Oláh János költő, szerkesztő. Publikálása kezdetekor vette fel a Lackfi nevet, hogy apjával össze ne tévesszék.

1985–1989 között a Táncsics Mihály Gimnázium diákja, első publikációja ebben az időszakban, 1987-ben jelent meg. Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált. 1994-ben már a JPTE Francia Tanszékén tartott kurzust a belga irodalomról. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékén tanított 1996 és 2013 között, docensként. Vörös Istvánnal együtt indította a kreatív írás programot, melynek egyik vezető oktatója volt.

1999 és 2013 között a Nagyvilág című folyóirat szerkesztője, 2000-től 2005-ig a Dokk.hu internetes folyóirat egyik alapító szerkesztője volt. A Magyar Írószövetség és a JAK tagja, 1997-ben a Magyar PEN Club titkára volt.

Irodalmi tevékenysége mellett fényképei a Kalligram, a Kortárs és a Liget című folyóiratokban jelentek meg. Párok című első önálló kiállítása Kaposvárott, Piliscsabán, majd Budapesten, az Írószövetség Klubjában volt látható.

Felesége Bárdos Júlia művészettörténész, hat gyermekük és négy unokájuk van

Munkásságát számos díjjal, többek között József Attila-,  Prima Primissima-,  Magyarország Babérkoszorúja díjjal (2021) ismerték el.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lackfi_J%C3%A1nos