(Neuenhagen bei Berlin, 1930. augusztus 21. –) Kossuth-díjas magyar grafikus, karikaturista.

„Sajdik Ferenc grafikáinak stílusa kompakt módon illeszkedik minden műfajhoz. A komoly témák élét elveszi, a humorosat még szórakoztatóbbá teszik rajzai.”

Első diafilmes munkái 1972-ben készültek, a KISZ KB Agitációs és Propaganda Osztályának megbízásából kiadott Miki és Tibi az iparvidéken, és Miki és Tibi útban a jövő felé című diafilmek illusztrációit rajzolta meg. Mai olvasatban a „komoly téma” különösen vicces az ő interpretálásában.

1973-ban egy úttörő történet jelent meg rajzaival, a Jó szelet, kapitány!

majd 1982-ben készítette el Nagy Katalin A világ legrosszabb gyereke című ifjúsági regényének diafilmes illusztrációit.

1985-ben Csukás István népszerű sorozatából, a Pom-pom meséiből (melynek ötlete egyébként Sajdik korábbi rajzai alapján született), került diafilmre két epizód, a Radírpók, és a Szegény Gombóc  Artúr.

Életpályája

Saját elmondása szerint örökké vidám családba született. Édesanyja balerina volt, édesapja – Sajdik Sándor, nevét Dunakeszin utca viseli – korának legsikeresebb zsokéja. Szülei, nagyszülei szívesen tréfálkoztak, az ifjú Sajdik Ferenc volt alighanem a legkomolyabb tagja e jókedvű famíliának.

Gyermekkorát különböző országokban töltötte, többek között Németországban, Görögországban.

Iparrajziskolában tanult és nyomdásznak készült. A rajziskolában meglátott egy nyomtatáshoz használt klisét és azon Pintér Jenő egy karikatúra-sorozatát. Ekkor egyik pillanatról a másikra döbbent rá arra, hogy az ő pályája alighanem a karikatúra lesz, mint később nyilatkozta az MTI-nek „Valószínűleg eljutottam volna ide egyébként is, mert humoros rajzokat gyerekkorom óta rajzolgattam”. 1949-től egy nyomdában volt litográfus, a nyomdában nevető és síró fejekkel kezdte a rajzolást.

1955-ben a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett, és nemsokára közölni kezdte karikatúráit az 1960-as években hetente félmilliós példányszámban megjelenő vicclap, a Ludas Matyi, majd 1965-ben belső munkatársa lett a szatirikus hetilapnak. Harminc évig hétről hétre ontotta a szellemes rajzokat.

1990 után – a rendszerváltást követően – a Ludas Matyi napjai meg lettek számlálva. A munkatársak sokáig szerették volna életben tartani a lapot, de a szigorodó financiális feltételek rendre ellehetetlenítették próbálkozásaikat, így hát szétszéledtek. Sajdik karikatúrái még hosszú évekig megjelentek számos magazinban és napilapban – többek között a Képes7 című hetilapban is –, de mindinkább a rajzfilm került munkásságának homlokterébe. Híres és máig igen népszerű rajzfilmsorozatai: A nagy ho-ho-horgász és a Pom Pom meséi. Csukás István meseíróval tökéletes szerzőpárost alkottak évtizedeken keresztül. Olyan halhatatlan rajzfilmfigurákat teremtettek, mint Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő, Óriástüdejű Levegőfújó, Bátor Tintanyúl, Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél vagy a kedves, csokoládéért rajongó madár Gombóc Artúr, a Pom Pom meséi című rajzfilmsorozatból.

Így nyilatkozott 2012-ben Muzsay Andrásnak adott interjújában a rajzolói ars poeticájáról: „Én nem a valóság, hanem a képzelet után alkotok. Ez valahogy belülről jön, mert igazából ösztönösen rajzolok. De végül is a rajzolást a ceruzára kell hagyni, én csak mozgatom azt.” Pályáján átível az általa illusztrált könyvek sora. Gyermek- és ifjúsági kötetek, pénzügyi vagy épp egészségügyi témák – Sajdik Ferenc grafikáinak stílusa kompakt módon illeszkedik minden műfajhoz. A komoly könyvek élét elveszi, a humorosat még szórakoztatóbbá teszik rajzai.

Egy váci műgyűjtő, Papp László unszolására kezdett táblaképeket festeni. Ezek, valamint kis méretű, írókat, költőket, művészeket ábrázoló, applikációkkal kombinált portréi jelentik ma tevékenységének fő csapásirányát. Vácott több mint száz táblaképéből állandó kiállítás tekinthető meg. A Váci Mosolyalbum – Sajdik Ferenc életművét bemutató múzeumi gyűjtemény – az ország legszebb barokk terén nyílt meg. Képeinek stílusjegyeivel megteremtette azt a sajátos „sajdikos” világot, amellyel a műveinek szemlélőit elvarázsolta.

Pályafutása során az ezernyi újságrajz mellett több száz kötetet illusztrált, ill. tucatnyi szerzői albumot is közreadott.

Díjak, elismerések (válogatás)

Munkácsy Mihály-díj (1977)

Magyarország Érdemes Művésze díj (1988)

Prima Primissima díj (2012)

Kossuth-díj (2013)

Hazám-díj (2014)

Magyar Örökség díj (2017)

Dunakeszi díszpolgára (2018)

Forrás: Wikipedia