A bagdadi tolvaj

Messze keleten, Bagdad városában, élt egykor az ifjú Ahmed szultán. Nagy gazdagsága, hatalma ellenére is boldogtalannak érezte magát, mert sok hízelgő vette körül. A leggonoszabb valamennyi között a becsvágyó nagyvezír, Dzsafár volt, aki a kormányzás ügyeit vitte. Midőn egyszer Ahmed koldusként, álruhában járta az országot, Dzsafár emberei elfogták. Hiába tiltakozott szegény, hogy ő a szultán, még az egyszerű emberek is kinevették. Ahmed így tömlöcbe került, Dzsafár pedig uralkodó lett.

Búsult nagyon az ifjú, Dzsafár gonoszsága miatt. Ám valaki a vállára tette a kezét. Egy kis legényke volt. – Abu vagyok – szólt vidáman –, a bagdadi tolvaj. – Én pedig Ahmed, a szultán vagyok. – Te a szultán, itt a börtönben, és ezekben a rongyokban? Megháborodtál szegény! Na de mindegy, hiszed-e, hogy én, a tolvaj és te, a bolond, reggel már együtt vitorlázunk a tengeren?! Itt a tömlöc kulcsa, elloptam a porkolábtól!