A kígyóbőr

„A szegényember egyszer kimegy az erdőbe fát vágni, s amint vágja a fát, csak elébújik a bokorból egy nagy kígyó, s megszólítja a szegényembert: ― Hallod-e, te szegényember, vígy el magaddal, s tarts a házadnál! ― Én elviszlek jó szívvel, de tudd meg, hogy nekem is tizenkét fiam van, s azoknak is mikor van mit egyenek, mikor nincs. ― Csak vígy el, szegényember, nem bánod meg. Másnap azt mondja a kígyó: ― édesanyám, menjen el a királyhoz és kérje meg nekem a legkisebbik leányát. ― Hát azt én hogy merjem megcselekdni? ― vonakodott a szegényasszony. ― Csak menjen el, s egyéb gondja ne legyen ― küldte a kígyó.”

A királykisasszonyt szavatartó édesapja a kígyóhoz adja feleségül, a lány legnagyobb bánatára. Ám szerencsés fordulat következik be: a házassággal a gonosz varázs feloldódik, és a kígyóból gyönyörű királyfi lesz.