A kis gömböc

„Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöregebb lányának: ─ Eredj csak fel, lányom, a padlásra, akaszd le a szelemen gerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg! Felmegy hát a lány a padlásra; amint a szelemenről le akarja vágni a gömböcöt, csak azt mondja az neki: ─ Hamm, mindjárt bekaplak! ─ S nem tréfált, hanem igazán bekapta.”

Gömböc mindenkit felfal, aki útjába kerül – de ne izguljunk, a mese végén mindenki megmenekül Gömböc gyomrából. A szövegben olyan szép, régies kifejezések is szerepelnek, amiket ma már nem használunk.