Mazsola és a Hóember

„Egy napon a manó csámcsogást hallott kintről. Kinézett – hát egy pöttöm kismalac harapdálta a tökházat. Mikor el akarta kergetni, a malacka sírva fakadt. – Olyan éhes vagyok! Már órák óta nem ettem! A jószívű manó megsajnálta, és kukoricalepényt adott neki. Evés közben a malacka elmondta, hogy nincsen hova mennie. – Elkergetett a gazdám, mert akkora vagyok csak, mint egy szem mazsola Így hát a kismalac – akin rajta ragadt a Mazsola név –, ott maradt a tökházban. Manófalvi Manó szalmából fekhelyet készített neki. Mazsola boldogan elaludt.”

Mazsola és barátja, Egérke, felmennek a Nyúldombra szánkózni. Amikor megunják, az ott strázsáló Hóembert kezdik dobálni. Persze, hogy összetörik a cserépkalapját! Mazsola nagyon megijed, és nem meri bevallani tettét. Pedig az őszinteség többet ér!