Kicsit tudományosan, hiszen a sok pozitív tulajdonságát szinte mindenki fel tudja sorolni: kutatások kimutatták, hogy a kisgyermek a számára domináns felnőtt közlései révén szerez fontos információkat az őt körülvevő világról, továbbá a lényeg kiemelésére csak akkor képes, ha hang és a kép együtt és szakaszosan, pontosabban a saját ritmusában éri őt. A diavetítés éppen ezt nyújtja: a szeretett felnőtt közelségében, sőt vele együtt, az ő meséjével kiegészítve lehet nézni a bontakozó fantáziát megmozgató képeket, mindegyiket csak addig szemlélve, addig azonban mindenképpen, amíg a gyermek érdeklődése ráirányul.
A diafilm irodalmi élmény, mellyel eleinte hallás útján találkozik a gyermek és mely az értelmi- , érzelmi-nevelés eszköze. Ugyanakkor egyszerre vizuális élmény, mellyel a csodálatos, művészi értékkel bíró képek nyomán szembesül a gyermek - tehát egyidejűleg az esztétikai nevelés eszköze is. A két hatás felerősíti egymást - maradandóbb élményt nyújtva, mint önmagában csak egyik vagy másik forma. A tanulásban, a bevésésben, különösen óvodás korban, a diafilmeknek tehát jelentős szerepe lehet.
Nagyobbaknak segít az olvasás tanulásában, megszerettetésében. Már a kisiskolások is szívesen betűzgetik a képek alatti rövidke szövegeket, a nagyobbak pedig maguk szeretik felolvasni a diameséket kisebb testvéreiknek, barátaiknak. A jótékony félhomályban történő nehéz művelet időnként jobb eredményt produkál, mint a könyvből történő fölolvasás, tehát gyakorlásként kisiskolás korban a diavetítés ugyancsak melegen ajánlható.
Mindezeken kívül – kevésbé tudományosan – valljuk be, a vetítés varázslat. Ahogy a besötétített szoba falán egyszer csak megelevenedik egy mese! Kockáról kockára peregnek az események, élő hangon szól a történet és közben együtt van a család. Már önmagában ez is elég ahhoz, hogy egy életre szóló élményt nyújtson a diafilm – mindenkinek !