Balázs Béla

Két meséje jelent meg diafilmen.  1960-ban került kiadásra A fából faragott királyfi Boromisza Zsolt rajzaival, ám egy idő után kikerült a gyártásból. A nagyszerű mesét 2011-től újra forgalomba hoztuk A válogatós királykisasszony címen, amit nagy örömmel vett közönségünk. A királykisasszony, aki a pompa és gazdagság látszata miatt először a fából faragott királyfit választja kedveséül, végül megbánja tettét, levetkőzi gőgjét, így – a Szürke Tündér minden cselvetése ellenére – megtalálja boldogságát a királyfi oldalán.

Másik meséje, a Hét királyfi 1979-ben jelent meg Révész Napsugár illusztrációival. A mese egy szerető családról szól, aminek békességét megirigyli a boszorka. Gonosz mesterkedései nyomán veszekedés tör ki a hét gyermek között, ám apjuk, a háborús csatatérről hazatérve felismeri a viták forrását. A gyermekek kibékülnek, végül az apa is békét köt ellenfelével. (A diafilm jelenleg nincsen forgalomban).

Balázs Béla a 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is jelentősebb a szellemi hatása – többek között – a barátaira (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Mannheim Károly) és a filmesztétikára.

Életútja

1902-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója volt. Az Eötvös Kollégiumban Kodály Zoltán szobatársa. 1906-ban, tanulmányai befejezése után külföldi tanulmányútra ment. A berlini egyetemen Simmel filozófia előadásait látogatta. Megírta első könyvét, a Halálesztétikát.

Költői pályája az A Holnap antológiában közölt verseivel indult (1908). Publikált a Nyugatban is. Korai esztétikai munkásságával, szecessziós mesejátékaival szerzett ismertséget. 1909-ben mutatták be első színpadi művét Doktor Szélpál Margit címmel.  1911-12-ben hosszabb időt töltött külföldön (Olaszország, Párizs, Berlin); megjelentek első verseskötetei.

Középiskolai tanár, majd a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium munkatársa volt körülötte és Lukács György körül alakult ki a Vasárnapi Kör, melynek üléseit Balázs lakásán tartották.

1914-ben önkéntesként került a frontra, ahol megsebesült. 1916-ben jelent meg háborús naplója. 1919-ben tagja lett a Forradalmi Írók Direktóriumának, majd a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült, a Der Tag c. újság munkatársa lett (1919-26). Ekkor kezdett el filmelmélettel foglalkozni. Nevéhez fűződik a rendszeres, művészi igényű filmkritika megteremtése.

Napi- és hetilapokban publikált, ezeket feldolgozva írta és jelentette meg 1925-ben filmesztétikai főművét, a Látható embert.

Berlinben (1927-31) a Weltbühne szerkesztőségi tagja, az Arbeiter-Theaterbund Deutschland művészi vezetője. 1931-1945 között a moszkvai filmfőiskola tanára. 1945-ben hazatért Magyarországra. A Fényszóró című kulturális lap főszerkesztője (1945-46), az általa alapított Filmtudományi Intézet vezetője, és a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt (1946-49). Megjelent önéletrajzi regénye, az Álmodó ifjúság.

A filmesztétika nemzetközileg elismert tudósaként több külföldi filmfőiskolán is tanított. Hirdette, hogy a film önálló művészet. Saját műve alapján, a librettójából készült a Kékszakállú herceg vára című opera, A fából faragott királyfi című balett (Bartók Béla), a Czinka Panna (Kodály Zoltán), valamint A Valahol Európában című film (Radványi Géza).

Bár Kossuth-díjat kapott, 1948 után az addig vezető ideológiai szerepet játszó Lukács György félreállításával párhuzamosan őt is éles bírálatok érték állítólagos avantgárd szemlélete miatt.

Elvesztette állásait, nem taníthatott a Színművészeti Főiskolán, műveit nem jelentették meg. Csak évtizedekkel halála után került életműve – különösen filmesztétikai munkássága – a méltó helyére. 1903-tól 1922-ig vezetett Naplója, erős kihagyásokkal csak 1982-ben jelenhetett meg. A forrásértékű, kultúrtörténeti jelentőségű teljes mű ma is kéziratban van. Budapesten, a Józsefvárosban hunyt el agyvérzésben, 1949. május 17-én.

Forrás: http://gyermekirodalom.hu/?p=8032