Lengyel Sándor

Életútja

Lengyel Sándor [Mátyás] Sopronban született 1930. február 8-án. Hányatott gyermekkora volt, édesanyját korán elveszítette. Atyja, a komlói bányamérnök nagy szigorral, szívtelenül nevelte az érzékeny gyermeket. Valószínűleg szenzibilitása terelte a rajzolás, mint önkifejezési mód felé.

Nem tisztázott pontosan, mikor költözött édesapjával Budapestre, a Práter utcába, de tény, hogy az 1944/45 és 1948/49-es tanévek között már az Iparművészeti Főiskola hallgatója volt. Az I.-III. évfolyamban díszítőfestészetet, a IV. évfolyamban grafikát tanult. Mivel el kellett tartania magát, főiskolai évei alatt munkát vállalt, ezért eltanácsolták az intézményből, így oklevelet sem szerzett.

1949-től önálló tervezőként dolgozott, a 60-as évek egyik legtöbbet foglalkoztatott reklámgrafikusa lett. 1969-ben elnyerte Az év legjobb plakátja verseny nívódíját az Ali Baba pörköltkávé című alkotásával.

Lengyel Sándornak a rajzfilm világával rokon világos, egyszerű, de nagyon elegáns és könnyed rajzstílusa volt, plakátjainak legjellemzőbb elemei a vonzó, bájos, vidám figurák. Kereskedelmi plakátjai egy olyan korban születtek, mikor a reklám fő jelszavát a „cipőt a cipőboltból” szlogen jellemezte. Annak dacára, hogy a humoros plakátok gyakoriak voltak, Lengyel Sándornak sikerült egyedi, könnyen felismerhető stílust kialakítania.

Feleségével egy műteremben ismerkedett meg 1959-ben, amit Szász Endrével közösen béreltek. A szoborszépségű Baló Magdolna modellkedéssel egészítette ki keresetét. A fiatal grafikus istennőként nézett a dekoratív lányra, rajzolta, festette, múzsájának tekintette, vonzó nőiességét összes nőalakjában megjelenítette.

Lengyel kísérletező alkotókedvére jellemző, hogy cipőket is tervezett, de tehetséges fotográfus is volt. Remek fotókat készített, melyeket az Üllői úti bérház egyik cselédszobájában hívott elő, ahová még kislányának, Gabriellának sem volt szabad belépnie. Ezekből a fényképekből sajnos egy sem maradt fenn, mint ahogy a grafikusról sincs fényképünk. A grafikus kirándulást tett a játékkártya-tervezés területére is. Három römikártya csomagot festett, melyeken csinos és igéző hölgyek szerepelnek erotikus kisugárzással, a férfi kártyajátékosok nem kis örömére.

Huszonhat éves volt, amikor a Magyar Diafilmgyártó Vállat felkérésére, 1956-ban elkészítette az 'Aladdin és a csodalámpa', valamint az 'Ali Baba és a negyven rabló' adaptációját.

Az Ezeregyéjszaka vonzó mesevilágát már kiforrott grafikai eszközökkel idézte meg, tudatosan élve az előtér, középtér és háttér plasztikus bemutatásával. Erőteljesen használta a fény-árnyék ellentétpárt – ez szinte minden dia-illusztrációjában tetten érhető –, az élénk, karakteres színeket, törökös motívumokat. Egy-két ecsetvonással csodálatos kelméket, az ékszerek pazar csillogását idézte meg. Karikatúraszerű ábrázolásmóddal jellemezte az egyes szereplők főbb tulajdonságait.

(Érdekesség: A két ismert Ezeregyéjszaka mese Antoine Galland francia író, nyelvész egy aleppói mesemondótól történő gyűjtéséből származik, aki az európai ízlésnek megfelelően dolgozta át a történeteket. A később előkerült, lejegyzett arab szövegekről bebizonyosodott, hogy Galland feldolgozásának visszafordításai. Esetünkben ez azért érdekes, mert a két film angol, német, orosz, szlovák mutációi mellett arab nyelven is megjelent a Diafilmgyártó Vállalatnál.)

Lengyel Sándor ezután még két, a keleti kultúrához tartozó történetet dolgozott fel. 'A bagdadi tolvajnál' a dekoratív elemek használata dominál, és szinte síkszerű figurákat alkalmaz. A feszültség megteremtése a fény-árnyék ellentétének tudatos használatára épít.

'Naszreddin Hodzsa' történetének elbeszélésében erőteljesen élt a karikírozó jellemrajz eszközeivel, mind a negatív, mind a pozitív szereplők jellemzésénél.

Realisztikus ábrázolásmód jellemzi a híres történelmi eseményeket, személyiségek életét megelevenítő történeteket. Ebbe a vonulatba tartozik az 'Amerika felfedezése: Kolumbusz Kristóf első útja' (1958) és a 'Benyovszky Móric kalandjai' (1958). Mindkettő Rónaszegi Miklós népszerű ifjúsági életrajzi regénye alapján készült. A dia-változatok szövegét maga az író adaptálta a műfajra, a filmeket Szilágyi Ferenc, a későbbi nyelvészprofesszor szerkesztette, aki akkoriban a vállalat munkatársa volt.
Lengyel az egyetlen olyan diafilmet készítő alkotó, aki bátran használta a mozgófilmekre jellemző beállításokat, talán ő készítette hőseiről a legtöbb premier plán közelit vagy szuperközelit, ezzel is erőteljesen jellemezve alakjait. A megidézett történetek hőseiről (Kolumbusz, Benyovszky, Magyar László) nem sok ikonográfiai információ maradt fenn, ezért tanulmányaira, olvasmányaira, és nem utolsósorban fantáziájára bízva alkotta meg a történeteket. Mindig fejből rajzolt. Vérbeli fotós lévén tisztában volt azzal, hogy a filmnyersanyagok színvilága gyakran változó, egy-egy másolat eltérő árnyalatokat eredményezhet, sőt, fekete-fehér tekercsek is készülnek belőlük.
A Magyar László földrajzi felfedező, Afrika-kutató életét bemutató 'Őserdők mélyén' (1963) című diafilmen megfigyelhető a részletekben gazdag, festői előadásmód, és a nagyvonalú ecsetkezelés, csakúgy mint a Mikszáth Kálmán regényéből készült 'A beszélő köntös' (1963) című diafilmen. Ebben az adaptációban a hóesés ábrázolását a grafikus zseniális módon oldja meg – hét képen keresztül.

A keleti mesék varázslatos világa, valamint a történelmi elbeszélések romantikája és hősiessége mellett dia-illusztrációinak harmadik jelentős vonulata két sci-fi dia: az Utazás a Holdba 2111-ben (1961), és a Merénylet a világűrben (1974)

Merénylet a világűrben

Az 1974-ben készült Merénylet a Világűrben című tekercs a már javában tomboló világbéke korszakában játszódik, és a Marsra eljuttatandó műnap ellen tervezett, szakmai féltékenységből kitervelt merénylet meghiúsításáról szól. Az adaptáció alapjául Elek István azonos című, a Delfin könyvek sorozatában is megjelent ifjúsági, elsősorban fiúknak szóló regénye szolgált.

Két diafilmjét kell még megemlítenünk: az 'Egyszer egy királyfi' (1958), a közismert népi mesejáték 24 képben elmesélt változata. A főszerepet itt is a dekorativitás játszik. A grafikus itt nem alkalmaz erős fény-árnyék hatásokat, helyette lágy árnyalatokkal illusztrálja a történetet. A diakockákat népies motívumok foglalják egységes keretbe. A film eredeti rajzteste nem maradt fenn – vagy lappang valahol – ezért az újrakiadás során dia-kópiára hagyatkoztunk.

Utazás a Holdba 2011-ben

Az Utazás a Holdba 2011-ben Gauser Károly csillagász, az Uránia Csillagvizsgáló munkatársának forgatókönyve alapján készült holdutazásos történet – bár a jövőben játszódik – legtöbbet a saját koráról, az 1960-as évek szocialista Magyarországáról és szemléletmódjáról mesél. Már a film indítása is tökéletesen mutatja be az akkori jelent, a népszerű televíziós vetélkedők „Ki mit tud?”, „Ki miben tudós?” mintájára a „Ki tud mindent?” vetélkedőt, amelyet egy művészeti technikum másodéves tanulója: Judit nyer meg. Innen a történet: csomagolás, utazás, átszállás az űrállomásra, megérkezés a Holdra, a Lunyik I. szovjet műhold befogása, hazautazás, majd osztálykirándulás a Természettudományi Múzeumba, mindeközben plátói szerelem Markkal, az űrhajóflotta őrnagyával. Természetesen már világbéke van, a föld népei egyesültek, bár országok azért még léteznek… A csacska történet ellenére a grafikák kivitelezése tökéletes: az autók, űrállomások, holdjárók, repülőgépek, rakéták, a csillagos égbolt megfestése szemet gyönyörködtető. Ugyanez mondható el a szereplőkről. Judit hamvasan bájos arcával, dús hajával, nőies vonalaival, csinos ruházatával a korabeli divatlapokat idézi. Az űrállomás tisztjei elegánsak, jól szabott öltönyben járnak, amikor nem szkafander van rajtuk. Mindezeket az elemeket Lengyel profi reklámgrafikusi gyakorlatából ültette át a történetbe.

'Az aranykoporsó', címe ellenére nem Móra Ferenc regényét, hanem úttörő történetbe ágyazottan Gárdonyi Géza: Láthatatlan emberét idézi meg egy régészeti diáktábor tanulóinak kalandjaiban. Azért, hogy a mese tartalmazzon némi történelmi ismeretet, a forgatókönyvet László Gyula régészprofesszor készítette. A diafilm 1962-ben jelent meg, szereplői: Zoli, Laci és Géza 7. osztályos tanulók, akik az űrutazós Judithoz hasonlóan még nem koedukált osztályba járnak, ezzel is lenyomatát adva annak a kornak, amikor a diafilm született.

Lengyel Sándor utolsó, ám legismertebb, legnépszerűbb diafilmes munkája a 'Piroska és a farkas' (1981). Friss színek, humoros képi elbeszélés jellemzi a szereplőket, természetesen a gonosz farkast is. Ezzel a megoldással a kisgyermekek riogatása nélkül meséli el a történetet. A grafikai megformálás a diafilm-illusztrálásban újszerű megoldásokat hozott – a plakátoknál már megismert stílusban – vektoros ábrázolással, kerekded formákkal él, például szolgálva ezzel a jelen grafikusnemzedékének, akik közül sokakat inspirált ez a mű.

Lengyel Sándor tizenhárom diafilmet illusztrált, amihez majd’ 800 képet festett. Mindezek alapján igazolva látszik a 2000-ben megjelent Magyar Művészeti Lexikon sommás megállapítása: diafilm-specialista.
A rendkívül kifinomult ízlésű, kedves mosolyú, tehetséges és sokoldalú grafikus kisebbségi érzéssel, önértékelési zavarokkal küzdő, szeretethiányos ember volt, aki folyton visszaigazolást, fokozott figyelmet szeretett volna. Alacsony és vékony termetű lévén, a barátok, grafikustársak puszta szeretetből “kis Lengyelnek” becézték, amit nem fogadott el, félreértelmezett… Széles látókörű, leleményes, kitartó ember volt, aki briliáns tehetséggel bírt. Csak a lelke nem volt elég erős a tehetségéhez.

Felesége rendkívül erős személyiség volt, így házasságuk bukása törvényszerű volt. A hetvenes évek elején egy tettlegességig fajult veszekedés után az asszony elvált tőle, és magával vitte a kislányukat is.
A zárkózott, bizalmatlan művészt egyedül Benkő Sándor grafikushoz fűzte szoros barátság (akinek szintén több diafilmje, plakátja és könyvborító terve ismert). Szász Endre mondta róla: „Budapesten két tehetséges grafikus van. Az egyik én vagyok, a másik meg a kis Lengyel…”

Élete végére fáradt, megkeseredett ember lett belőle. Félelmei voltak, az emberektől elfordult, depressziós lett, amit nem kezeltetett. A Derkovits Gyula Alkotóközösség tagja volt, de összeférhetetlensége, „magának valósága” eltávolította tőlük is.

Lengyel Sándor 1988. december 9-én, 58 éves korában Budapesten hunyt el.

Válogatott csoportos kiállítások

1960 Magyar plakáttörténeti kiállítás
1961, 1966, 1972 Országos plakátkiállítások, Műcsarnok, Budapest
1969 Reklám ’69, Technika Háza, Budapest
1970 Reklám ’70, Ernst Múzeum, Budapest
1986 100+1 éves a magyar plakát, Műcsarnok, Budapest
1995 Plakát Parnasszus I., Műcsarnok, Budapest • Korona Galéria, Székesfehérvár

Díjai, elismerései

1969 Az év legjobb plakátja verseny nívódíja

Diafilmjei
A bagdadi tolvaj* (1963); A beszélő köntös (1961); Aladdin és a csodalámpa* (1956); Ali Baba és a negyven rabló* (1956); Amerika felfedezése Kolumbusz Kristóf első útja (1958); Az aranykoporsó (1962); Benyovszky Móric kalandjai (1959); Egyszer egy királyfi* (1958); Merénylet a világűrben (1974); Naszreddin Hodzsa* (1957); Őserdők mélyén (Magyar László Dél-afrikai utazásai); Piroska és a farkas* (1981); Utazás a Holdba 2111-ben (1960)

(*forgalomban van)

Ezen összeállítás A DIA MESTEREI című sorozatban jelent meg. A sorozat füzeteit Kiss Ferenc, a Képregény Kedvelők Klubja (KKK) alapító vezetője és a képregény atyamestere, valamint Bíró Ferenc diafilm szakértő írja, szerkeszti és gondozza nagy odaadással. A sorozat eddig megjelent kiadványai elérhetőek/ megrendelhetőek. Köszönet a szerzőknek!