A nagyravágyó feketerigó
A madarak legtöbbjének volt már barátja. A barázdabillegetőnek a szőriszarka, a gyurgyalagnak a szalakóta, a gólyának a kanalas gém, a búbos vöcsöknek a bölömbika. A feketerigónak nem volt barátja, mert szégyellte a színét, s emiatt fönn hordta az orrát. Bánata akkor vált szívbe markolóvá, amikor a kisfiú eljött a ligetbe, és azt mondta a madaraknak: — Kellene nekem egy barát. Egy madár barát.
A feketerigó nagyon elégedetlen külsejével. Miközben minden erejét arra fecsérli, hogy másnak látszódjék, mint ami, egyre nevetségesebbé válik. Pedig a kisfiú éppen őt, a fénylő fekete, sárga csőrű kis madarat, a feketerigót szeretné barátjának.