Kicsi Jankó szerencséje

Egyszer réges-régen, túl a kerek erdőn, egy kis házikó állt a tisztás szélén. Egy nagyon szegény ember lakott benne a feleségével és a fiaival. Mikor már ennivalójuk sem volt, előállt a legöregebb fiú: – Édes szüleim, elmegyek én szerencsét próbálni! – El is indult, vállán egy tarisznyával, messzi idegenbe. Sokáig integettek a legény után. Telt, múlt az idő, ennivalójuk csak nem lett több, útra készülődött a másik fiúk is. Megölelte öreg édesapját, édesanyját: – Majd én meghozom a maguk szerencséjét – így búcsúzott el, de bizony őt sem látták viszont.

Végül útra kelt a legkisebb, a kicsi Jankó is. Szülei hiába marasztalták. – Sose féltsen engem, visszajövök én még – vigasztalta az anyját –, a bátyáimat is visszahozom.

A szerencse nem ingyen csöppen az ölünkbe; kicsi Jankónak is ki kellett állnia előbb a Jószívűség, Önzetlenség és Bátorság próbáját.