Tündér Ilona
Álma nincs a legkisebbnek: Ki sírhat itt? Hadd nézem meg! A legbelső kis szobába’ rácsok között sír egy lányka. Ládd, te legény, a kegyetlen vasorrú zárt ide engem. Én vagyok Tündér Ilona, vigasztalj nagy bánatomba! Szökjetek el még ez órán! Kést fen rátok a boszorkány! Emlékül e búcsúzásra itt van hajam arany szála.
A király megparancsolja, kiskocsisnak szegődött szolgája rabolja el Tündér Ilonát a boszorkától, mert feleségül akarja venni. A fiú, táltos képességű gebéje segítségével sikeresen végrehajtja a feladatot, végül azonban a leány a kiskocsist választja párjául… Boszorkány, tündér, szegénylegény, király… minden adott egy csodálatos népmeséhez!