Zórád Ernő
(Balassagyarmat, 1911. október 16. – Budapest, 2004. április 8. )
Képregényrajzoló, festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista, iparművész, a „Precíz Bohém”
A Magyar Diafilmgyártó Vállalat legtöbbet foglalkoztatott grafikusa, több mint 30 diafilm fűződik a nevéhez. Többnyire ifjúsági regények adaptációjával bízta meg a cég, melyeket nagy szakmai rutinnal oldott meg; képei hűen tükrözik a regények hangulatát, így még az erősen rövidített irodalmi művek is élvezhetőek diafilmen. Összesen mintegy 1500 illusztrációt készített a Diafilmgyártó számára.
Életútja
Elszegényedett köznemesi családból származott, gyermekéveit Dacsókeszin töltötte, majd 1921-ben, amikor Csehszlovákiához került a település, a család Budapestre költözött, a Tabánba. Kiemelkedő rajztehetsége korán megmutatkozott, 1927 és 1929 között az Iparművészeti Iskolában tanult Haranghy Jenő tanítványaként.
A két világháború között Báró Wallburg Egon strómanjaként vadászjeleneteket festett szakmányban az úri kaszinók falára, majd a második világháborúban a lovastüzérségnél szolgált Galíciában. Csak 1945 után kezdett folyóiratoknak illusztrálni.
1951-ben került az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalathoz, a Pajtásban jelent meg első képregénye, a Karl May regényéből készült Winnetou, 1957-ben. Ez volt az első magyar szóbuborékos képregény Magyarországon, azelőtt ugyanis csak képaláírásos történetek jelentek meg!
Zórád Ernő és a KÉPREGÉNYEK
1957-ben a Füles rejtvénymagazin egyik alapítótagja volt, ahová kezdetben csak címlapokat rajzolt. 1964-ben itt debütált Jókai Mór: A fekete gyémántok című képregényével, mely már magán viselte a művész összes jellegzetes stílusjegyét.
Saját elmondása szerint a képregény műfaját eleinte utálta és lenézte, kényszerűségből kezdett vele foglalkozni; mégis, miután felismerte, hogy „a képregény az alkalmazott grafika lehető legnehezebb műfaja”, annak talán legelismertebb és legnagyobb hatású hazai képviselőjévé vált. Nagy szerepe volt a művészi értékű képregény kialakításában. Zórád oldalkompozícióban gondolkodott, így húsz-harminc éve készült képregényei máig is frissnek hatnak. Kezdetekben Cs. Horváth Tibor, Hunyady József és Kuczka Péter forgatókönyvei alapján dolgozott, amelyek általában irodalmi művek adaptációi voltak, és néhány oldalas feketefehér folytatásokban jelentek meg különböző folyóiratokban. 1975-től saját maga írta képregényei forgatókönyvét.
A hetvenes és nyolcvanas években néhány munkája önálló kiadványként akvarellel színezett, nagyalakú albumban, egész oldalas festményekkel gyarapítva látott napvilágot.
Zórád különösen elkötelezett volt a történelmi tematika iránt. Rendkívüli grafikai tudása mellé széles körű műveltség párosult, ennek köszönhetően mindig hitelesen tudott megrajzolni letűnt korokat. A történelmi személyeket és helyszíneket igyekezett a legapróbb részletekig hűen visszaadni. Vallotta, hogy egy képregényrajzolónak mindent tudni kell, minden tudományterületen jártasnak kell lenni ahhoz, hogy hitelesen mutathassa be művének tárgyát. Olyan művész volt, aki nem leereszkedett a lenézett műfajhoz, hanem a képregényt emelte művészi színvonalra.
KÖNYVILLUSZTRÁTORKÉNT is alkotott. Rengeteg illusztrációt készített kedvenc írói: Krúdy Gyula és Heltai Jenő műveihez. Eredeti hivatásának, a festészetnek sosem fordított hátat. Akvarelljeiből többször nyílt kiállítás itthon és külföldön egyaránt. Legismertebb és talán legszebb képsorozatán az 1930-as években lebontott bohém Tabánt örökítette meg. A képeket évtizedekkel a városrész lebontása után, egykori vázlatai alapján és emlékezetből festette meg.
2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2002-ben az I. kerület díszpolgárrá avatta, mint a Tabán festőjét. 93 éves korában, 2004. április 8.án, Budapesten szenderült jobblétre a „precíz bohém”.
Díjai, elismerései
Balassagyarmat városa által alapított Horváth Endre-díj (1991)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000)
Tabánért emlékplakett (2000)
„Budavár Díszpolgára”
A császár új ruhája (1955), A kanász (1955), A kincses barlang (1961), A Pál utcai fiúk* (1959),Bodri, meg a többiek (1955), Cikk-cakkban a Föld körül helikopteren (1956), Don Quijote (1956), Farkasvér (1959), Gulliver az óriások országában (1955), Gulliver Lilliputban (1955), Huckleberry Finn kalandjai (1960), Jancsi, a csacsi (1956), János pap országa (1956), Kató és a szövetkezeti bolt (1952), Két évi vakáció (1961), Koldus és királyfi (1958), Kolontos Palkó (1988), Kukkancs Karcsi kalandjai (1952) Legenda (1952),Marco Polo kalandjai (1960), Mese a kis óriásról (1962), Morgó Mackó kalandjai (1956), Münchhausen báró kalandjai (1958), Nyuszi Pista kalandja*i (1956), Párducok és galambok harca (1963), Pinokkió (1961), Szegény János és a gazdag molnár (1959), Szurtos Peti kalandjai *(1963), Szücs Dani álma (1955), Tamás úrfi kalandjai (1959), Winnetou *(1962)
*forgalomban van 2021-ben
DIAFILMES tevékenysége
1952-ben indult: a SZÖVÖSZ (Szövetkezete Országos Szövetsége) megrendelésére készülő ”agitkát”, a Kukkancs Karcsi kalandjait rajzolta diafilmre a Magyar Fotó Dia Osztálya számára. Az MDV égisze alatt első megbízását A császár új ruhája illusztrálására kapta 1955-ben, melyet még ez évben további 6 követett. Többnyire ifjúsági regények adaptációjával bízta meg a cég, (A Pál utcai fiúk, Huckleberry Finn kalandjai, Kétévi vakáció, Koldus és királyfi, Tamás úrfi kalandjai) melyeket nagy szakmai rutinnal oldott meg; képei hűen tükrözik a regények hangulatát, így még az erősen rövidített irodalmi művek is élvezhetőek diafilmen. A meseillusztrációkkal és politikai jellegű propaganda filmekkel együtt több mint 30 címet diafilm fűződik nevéhez.
1) Ifjúsági regények
A Pál utcai fiú (1959)
A Molnár Ferenc világhírű regényéből Biai Föglein Istvánnal közösen rajzolt diafilmen jól megfigyelhető a kitűnő ember/jellemábrázolás, a helyszínek ismerete, a regény hangulatának tökéletes közvetítése.
Winnetou (1962)
Gulliver Lilliputban (1955) és
Gulliver az óriások országában (1955)
A Gulliver utazásai Jonathan Swift 1726-ban keletkezett szatirikus utazási regénye. A diafilmet a művész lánya, Zórád Katalin olvassa fel a hangosított video-változatban.
Münchhausen báró kalandjai (1958),
Marco Polo kalandjai (1960)
Don Quijote (1956)
A képek olyan hűen adják vissza a regény hangulatát, hogy már a nézegetésükkel is előjönnek olvasmányélményeink, sőt kedvet csinálnak akár az újraolvasáshoz is!
2) Meseillusztrációk
A császár új ruhája (1955)
Andersen meséje 1955-ben készült. Érdekesség (és nem csak ennél a címnél tapasztalható), hogy a fekete-fehér és a színes verzió egy időben jelent meg.
Nyuszi Pista kalandjai (1956)
A hajdani úttörőtörténet annyira kedves, hogy a bátor és önfeláldozó nyuszi meséje a mai napig kapható diafilmen (a nyakkendő a mai gyerekeknek fel sem tűnik)
Jancsi és a csacsi (1956)
A legenda szerint a mesét a két jóbarát, Tersánszky Józsi Jenő és Zórád Ernő közösen alkotta egy borozgatás során.
Szurtos Peti kalandjai (1963)
A tisztaság fontossága nagy hangsúlyt kapott a hatvanas években, mesékbe ágyazva. Ez a vicces történet azóta is fennmaradt, nyilván a képeknek is köszönhetően.
3) Agitációs propaganda diafilmek
Bodri meg a többiek (1955)
A korabeli „agitkák” egyik jeles darabja e felnőtt mese, mely a szövetkezetek, szövetkezeti boltok példás működését mutatja be a nézők okulására.
Szűcs Dani álma (1955)
Úttörőtörténetek illusztrálásával is szép számban bízták meg a grafikust, melyek rajzai (és mondhatjuk, még tanulságai is) ma is megállnák helyüket.
Kukkancs Karcsi kalandjai (1952)
„Agitka” 1952-ból, melyet a SZÖVOSZ (Szövetkezetek Országos Szövetsége) megbízásából még a Magyar Fotó Dia osztálya készített.
A korra jellemző, hogy a szöveget a fehér háttéren helyezték el, és sokszor verses formában írták a mondandót.
Az 1963-ban készült úttörő történeten Szemere Antallal dolgozott közösen.
Bányász Rezső riportja alapján készült ifjúsági történet (politikai mese) (1963)
ÉRDEKES vállalkozások, melyek sokat elárulnak a korról ( és semmiképpen nem a rajzolóról)
Pinokkio egy élő fabábu csodálatos kalandjai (1961)
Ismerősek a rajzok? A diafilm nyilvánvalóvá is teszi: „EREDETI figurák felhasználásával rajzolta Zórád Ernő és Szemere Antal” . Fel sem merült jogi aggály…( és nyilván nem a rajzolóban, aki felkérésnek tett eleget.) A vasfüggöny omladozásakor természetesen kikerült a gyártásból a diafilm.
Morgó Mackó kalandjai (1956)
A mese és Morgó Mackó kalandjai erősen emlékeztetnek Babar történeteire, aminek persze a grafikus tevékenységéhez szintén semmi köze, inkább a korabeli közgondolkodásról árulkodik. A rajzok, melyeket Zórád Ernő Kassowitz Félix-szel közösen készített, egyediek és szerethetőek.
Zórád Ernő
Meséi
